Elemcsere helyett napenergia: a túrabázisunk végre nem hagy cserben minket

Minden segway-túrán a legnehezebb húsz perc az első. Amíg az emberek meg nem érzik, hogy a gép a testsúlyra reagál, addig görcsösen kapaszkodnak a kormányba, és pontosan ettől lesz bizonytalan az egész.

Nálunk ezért van egy zárt udvarunk, ahol a felkészítés zajlik. Aszfaltozott kör, két bója, tíz perc gyakorlás, és csak utána megyünk ki az útra. Aki ezt kihagyja, az a harmadik kanyarban leszáll, és soha többet nem ül fel.

A gépek ugyanitt állnak éjszaka, egy nyitott színben, töltésre kötve. Nyolc darab, mindegyik komoly pénz, és a szín az utcafronttól alig húsz méterre van. A kaput este bezárjuk, de aki egy kicsit is akarja, az bejut.

Két éve volt egy hétvége, amikor vasárnap reggel az egyik gép nem ott állt, ahol hagytuk. Nem hiányzott, csak arrébb került két méterrel. Soha nem derült ki, mi történt, és ez a bizonytalanság rosszabb volt, mintha eltűnt volna valami.

Akkoriban vettem az első akkumulátoros kamerát, és ott kezdődött az egész tanulási folyamat.

Amit a saját hibáimból tanultam

Az első darab két hónapig működött, aztán télen lemerült. Levettem, feltöltöttem, visszaraktam, majd három hét múlva ugyanez. A második, drágább változatnál sem lett jobb a helyzet, csak lassabban romlott el. Ekkor nyitottam meg a metroman.hu kínálatát, és írtam be a keresőbe, mi a legjobb napelemes kamera arra az esetre, ha az ember nem akar háromhavonta létrán állni, ráadásul januárban, fagyott aszfalton.

A kategóriaoldalon találtam meg azt a mondatot, ami végre rendbe rakta a fejemben a dolgot. Két külön típusról van szó: a mobilhálózatos, SIM-kártyás változatról, ami ott is működik, ahol nincs internet, és a wifi-s változatról, ami akkor jó, ha van hálózat, de nincs a helyszínen áram. Nálunk a szín pont a wifi szélén van, tehát nekem ez érdemi kérdés volt, nem elméleti.

Mi alapján szűkítettem a kört

Az udvar viszonylag nagy, tehát a fix látószögű darabok kiestek. A tizennyolc termékes kínálatból végül azokat néztem, amelyek forgathatók, és több irányba is látnak.

Az egyik ilyen egy hármas kameraegységgel dolgozó típus, hat megapixellel. Ez azért tetszett, mert egyszerre látja a kaput, a színt és a gyakorlókört. Van egy egyszerűbb, forgatható darab is, meg egy erősebb, tízszeres optikai zoommal szerelt változat, tehát bőven tudunk miből választani, ár-érték arányban mindegyik termék remek.

A zoomos verzió nálunk azonban jelenlegi helyzetünkben luxus lett volna. Nem az utca végét akarom látni, hanem azt, hogy ki nyúl a gépekhez. Aki viszont nagy telephelyet őriz, annak érdemes megnéznie.

A túraszervezésben amúgy ugyanez a szemlélet vált be. Évekig azt hittem, hogy több és látványosabb felszereléssel lesz jobb az élmény, aztán kiderült, hogy a vendégek arra emlékeznek vissza, hogy nyugodt volt a szervezés, és senki nem kapkodott. Az eszköz csak akkor számít, ha a hiánya elrontja a napot.

Egy dolgot fontos leszögezni, mert a keresőben mindenki erre vadászik: nincs egyetlen olyan darab, amire rá lehetne mondani, hogy ez a legjobb napelemes kamera minden helyzetre. Az számít, mekkora területet kell látni, van-e wifi, és mennyi napfényt kap a hely télen.

Ami a mi udvarunkon bevált

A hármas kameraegységes típusnál kötöttem ki, és a napelemet a szín déli oldalára tettem, jó meredek szögben, hogy a hó lecsússzon róla. Ez a második télen már egyszer sem merült le.

A legnagyobb változás nem is a biztonság, hanem a reggel. Nem kell körbejárnom az udvart indulás előtt, mert a telefonomon látom, hogy minden a helyén van. Így az első csoportnál arra tudok figyelni, amire kell: hogy a vendég ellazuljon a kormányon, mert a segwayen csak úgy lehet menni. A legjobb napelemes kamera nekem végül az lett, ami a metroman.hu kínálatában pont ezt a nyugalmat adta meg, és nem az, amelyik a legtöbbet tudja. A Metromant pedig mindenkinek nyugodt szívvel ajánlom.