Készült rólam egy fantasztikus kép – amit elvesztettem, és soha nem fogok megtalálni. Pedig nem volt könnyű ennyire alaposan elveszíteni. Tényleg nem. Elmesélem, hogyan történt.
Egy céges buliban voltam, ahol felállítottak egy fotóautomatát. Ez tulajdonképpen egy dobozba épített érintőképernyő és fényképezőgép együttese, plusz egy fotófal, ami tulajdonképpen egy háttér. Marha jópofa dolog, a lényege, hogy felvesztek mindenféle vicces kellékeket (amiket szintén a fotóautomatához biztosítanak) és bohóckodtok vele a gép előtt, ami pedig lefényképez titeket. Kifejezetten frankó dolog rendezvényekre és esküvőkre, a céges party-n is nagyon népszerű volt.
De hogy is készült az említett fénykép? Nos, hajnal kétóra tájban, amikor már mindenki kellemesen ittas volt, elhatároztam, hogy lefényképezem magam a segway-emmel. Az egyik kollégám csomagtartójában volt a kicsike, úgyhogy elkértem tőle a kulcsot. Először nem akarta odaadni, mert sejtette, hogy valami turpisságra készülök, ő pedig nem ivott, mivel magára vállalta a sofőr szerepét, de végül átvertem szegényt azzal, hogy a tárcámat hagytam a kocsiban. (NE HARAGUDJ, PETI!!!)
Valahogy aztán sikerült felvinnem a segway-t a buliba. A többiek először azt hitték, hogy csak pózolni akarok vele, de én valamiért azt vettem a fejembe, hogy cikázni fogok a segway-jel a fotóautómata előtt. Úgyhogy meg is tettem, miközben a kollégáim (a saját biztonságom érdekében) megpróbáltak megállítani. A gép remekül elkapta a pillanatot, ahogy zöld parókában állok a segway-en, miközben a gazdasági igazgatónk egy aranyszínű, girland-szerű izével a nyakában próbál leszedni róla. A dologból szerencsére nem lett baleset, és óriási röhögésben és fényképezkedésben ért véget.
De hogyan veszett el a fotó? Nos, minden valószínűség ellenére. A selfigep.hu, akiktől ugyanis a fotóautomatát rendeltük, semmit nem bíz a véletlenre. A fényképet helyben(!) kinyomtatja neked az automata két példányban is, a cég pedig végül átküldi neked az összes elkészült fényképet.
Én még aznap este MINDKÉT fényképet elveszítettem. Homályos emlékeim szerint az egyik még megvolt hajnali négy óra tájékában, de amikor másnap délután a banda ébredezni kezdett Petinél (BOCS A HANGOSKODÁSÉRT, BÖBE!) már egyik sem volt nálam.
Pár héttel később jutott eszembe a dolog, úgyhogy megnéztem a céges elektronikus galériában a képeket – és az a kép, amit kerestem, nem volt ott! Végül megtudtam, hogy a HR-es kollegina, aki kezelte a kapott képeket, inkább letörölte, mert, nos… Nem volt teljesen szabályos, hogy bevittem a buliba a segway-t.
Hát ennyi a történet. Életem legjobb (na jó, legőrültebb) fotója, mégsem maradt belőle más, csak egy emlék.
